És akkor bekövetkezett a csoda
"...Köszönöm a gyönyörű, csodás hétvégét. Nagyon jól éreztem magam végre ! Már nem a fájdalmaimat, sérelmeimet.......akarom élni, hamem az örömöket. Hogy mi okozta, eddigi félelmeimet, szorongásaimat kezdem látni. Nem az vagyok akinek eddig hittem magam.
Néhány élmény, tapasztalat:
Ugye felajánlottad, hogy aludhatok a központban. Milyen nagylelkű, kedves gesztus.
Korábban: nem utasítottam volna vissza mert mégis, hogy néz az ki, hogy te nekem én meg nem. Ha nem akartam volna akkor is elfogadtam volna.
Most: jött ..... aki szintén felajánlotta, és azt éreztem igen, én hozzá akarok menni.
Korábban a félelem, a megfelelni akarás adott volna választ. Ennek következménye, hogy jó rosszul érzem magam.
Most az történt amit éreztem, igazán akartam és ez szabadsággal, jó érzéssel töltött el.
Második nap reggel mikor leültem, azt hittem itt a vég.
Nem volt bennem semmi erő, energia,szédültem, fizikai, fájdalmaim voltak. Fájt a fejem, hányingerem volt, kapart a torkom bedugult az orrom, fülem tüsszögtem egyet-kettőt. Igazi betegnek éreztem magam.
És akkor bekövetkezett a csoda: a Babaji mantra alatt enyhültek a tüneteim, sőt kezdett szűnni. És az utána következő relaxációs gyakorlat közben teljesen meg is szűnt minden.
Újra éltem.
Ma reggel beszéltem az öcsémmel személyesen, helyesebben csak ő beszélt. Én meg hallgattam. Valamit gagyogott a 75 éves szomszédjáról és a 30 éves nőjéről, meg hogy az anyós fiatalabb, mint a "papa"......meg együtt járnak kocsmázni .Én meg csak álltam, néztem miről beszél ez ? Mi van ? És azt vettem észre, nem hallom mit mond; mi ez a sok értelmetlen hülyeség. És ekkor minden olyan szép lett a tér kitágult, egybeolvadt mineden mindennel....
....Volt valaki, akinek zavart a jelenléte, tekintete a csoportban. Ezt tanulnom kell kezelni...."
