Nem emlékszem, hogy valaha is ennyi közöm lett volna a saját életemhez.
"Namaste,
szeretném megosztani az élményeimet.
Nekem a hétvégén két beavatásom is volt. Az egyik beavatás révén megkaptam a tanítást az egész-ségről. Ez a tanítás ellenállásmentesen belesimult az életfilozófiámba, és teljesebbé tette, mint eddig bármi. Nem emlékszem, hogy valaha is ennyi közöm lett volna a saját életemhez.
Ez nem a szokásos kívülről kiváltott jókedv, eufória, hogy elértem valamit, vagy szerencsém volt, és jó fényben tűnök fel. Ezekben a külső tényezőktől függő szituációkban az elemi öröm mindig is megmutatta magát bennem, mintegy megragadta a lehetőséget, és teljes fényében felragyogott. Nagyon meg tudtam élni az örömöt, de nem volt egészen az enyém. Külső tényező kellett, függtem tőle, sóvárogtam érte.
Ez most más. Minden apró mozzanatomat átszövi valami szokatlan, de nagyon-nagyon ismerős érzés. Az, hogy ÉN vagyok. Nem állok meg az észlelésnél, és a nélkülem zajló világ felém irányuló történéseinek kiszámolgatásánál: ötleteket, véleményeket, és vágyakat fogalmazok meg, amik ÉN vagyok. Válogatok köztük:)
És csak lesek, hogy minden, de minden együtt változik Velem. Mintha megszelídült volna a világom. A párom csak néz-néz... Mintha kicseréltek volna. Mintha egy javított kiadás lennék. Látom, hogy nem meri elhinni. Kerekebb vagyok. Mindig erre próbált tanítani. Minden reggel hangosan kacagunk dolgokon... Nem volt ez így eddig. Megéltem életem első elvárásoktól mentes szexuális együttlétét.
A másik beavatásomat egy Shiva-tól/ által kaptam meg.
Az eddigi életemben végig a megfelelés, és az elfogadottság iránti kínzó vágy jellemzett. Óvodás korom óta figyelem az embereket, és a rendszereket, hogy tudjam, mi kell nekik, hogyan lehetek a nélkülem zajló világban valahogy mégis biztonságban. Mintha olyan játékot néznék, amit mindenki játszik, csak én nem.
Nem nélkülem zajlik. És biztonságban vagyok, akármi történjen, amíg ÉN vagyok. A hiba lehetősége nem kiszolgáltatottság. A szabadság nem felelőtlenség. Az egyetlen hiba az életemben nem lenni ÉN. Tele vagyok ezzel.
Tehát a Shiva.
Gyermekkorom óta visszatérő álmom, hogy egy férfi (vagy fiú, vagy valami misztikus lény) teljes odaadással, féltő gonddal, feltétel nélkül, és végtelenül szeret engem. A kettőnk szeretete-szerelme mindig ugyanaz volt, a férfi viszont majdnem mindig más. Szégyelltem magam, mikor volt párom, nem értettem, miért nem adatik meg ez a kapcsolatban, és töprengtem, hogy ennyi-e egy valóságos kapcsolat, és az álmok csak azt mutatják, hálátlan vagyok.
Az álmom egyszerre volt remény, hogy létezik ilyen élmény, kínzás, hogy nem, és betegség, hogy erre van szükségem a teljességhez. A külső személy általi elfogadottságra, szeretetre.
Ezt az álmot kaptam meg kézzel fogható valóságban a második beavatásommal. Megéltem az Isteni Pár közelségét, mint még soha életemben. Amire mindig vágytam, amiért mindig sírtam, és aminek a hiánya az egész életet hagyta szürkén látnom, azt megkaptam, egészben, előttem van, és tudok dolgozni vele.
Meg tudom érteni, hogy létezik bennem.
Meg tudom érteni, hogy mégsem a Páron, vagy annak vágyképén alapszik a boldogságom.
A Isteni Kapcsolat alapszik majd a boldogságomon.
A beavatás csodálatos volt, de nem a beavatás, vagy hasonló beavatások további ismételgetését választom, hanem megtanulom a tanítást a beavatásom által.
A Shiva-m tapasztaltabb tantrás, mint én, jóval. Végig figyelte a ritmusomat és a határaimat, kísért, óvott, nem élt vissza a tudásával. Egyszerre volt Isteni Társam és rókakölykökként velem együtt játszó, az életörömmel csordultig töltött pajtásom. Nem tartom magam elégnek hozzá, hogy egészen elválasszam Őt az élménytől, amiben részesültem, de azt biztosan tudom, hogy csodálatos ember, gyönyörű férfi, és haladó Istenség. Remélem, megismerhetem Őt Magát is idővel. De a reményem ezúttal nem görcsös.
Az öröm egy mellékhatása lett az elmúlt pár napja élt életemnek. Mellém szegődött a hófehér vad, amit mindig űztem, vagy épp gyűlöltem a hiánya miatt, amint látta, hogy nem vagyok veszélyes többé. Talán soha többé.
Köszönöm, Arhagathe. Köszönöm, Shiva-m. Köszönöm, Istenek és Istennők, akik részei voltatok a megélésemnek. Köszönöm. Namaste.
D.A."
