....szóval, köszönöm nektek a hétvégét....

Kedves Anikó, és mindazok akikkel megismerkedhettünk a hétvégén!
Már nem is igen emlékszem, de valamikor a ködös múltban kezdtem el figyelni Anikóék tanfolyamait, akkoriban az Ecseri útnál voltak valahol ha jól rémlik. de valahogy akkor még nem voltunk rá megérve, mert nem jött össze. Most pedig a tantra tiltakozott ellenünk sokáig, de végül elfogadta, hogy nem térhetünk ki egymás elől, meg kell ütköznünk :-)
de ahogy az első alkalom, amire befizettünk nem alakult csoporttá, majd a második, s talán harmadik sem, a türelmünk és kitartásunk nem fogyott el, sőt, elindultunk egy másik működő csoport felé.
s egyre vártuk az alkalmat, tudtuk, hogy eljön. Örülök, hogy ez a tanfolyam lett az első ezen a szép helyen, ott lehettünk egymás születésénél, és remélem, hogy sokáig fennmarad, és egyre szépül, erősödik. remélem, mi is tudjuk támogatni ebben.
Mi Anikóval (nem a Tatárral, hanem a párommal) még biztosan megyünk, és támogatjuk és elfogadjuk az ő támogatását.
Ezentúl csak a saját érzéseim írom le, vagyis csak kis részét , mert ebből regényt lehetne írni...
gyors és tevékeny életet élünk, talán elképzelhető abból, hogy három gyermeket (ebből három kamaszt) nevelünk, egy magánóvodát és egy antikváriumot működtetünk, fenntartunk egy élőközösséget a családunknak egy nagy kerttel, és ami talán a legtöbb energiát viszi el az utóbbi években, egymást- a kettőnk kapcsolatát építjük, gyógyítjuk, sebkezeljük, néha már a halott feltámasztás módszereivel, de mindig nagy szeretettel...
ilyen életet élve alig jut idő leállni, felkészülni valamire, lelassulni a befogadásra.
a tanfolyamra is szinte készületlen mentünk, pedig a szerény lista hetek óta megvolt, mire is lesz szükségünk. szinte izgulni sem volt időnk, mi is vár ránk.
s mivel nem tudtuk mi vár ránk, nem is beszéltük meg a szabályrendszert, mi fér bele, meddig mehetünk el.
(pedig így utólag, nos, lett volna mit megbeszélni :-)
először furcsálltam, hogy Évi azt írta, hogy már 4 vagy hány kezdőn volt, mondtam magamban, annak meg mi értelme, miért nem egyre feljebb megy, unalmas lehet négyszer ugyanaz.
a véleményem megváltozott, én is szívesen leszek-lennék újrakezdő.
abban is egyetértek, hogy nekem is ez volt a legjobb tanfolyam amin részt vehettem, pedig voltam gombaszakértőin is! :-))
néhány élményem rangsor nélkül, így hirtelen:
+a gyakorlatok során, például a közös masszázs alatt örömmel fedeztem fel, hogy nem idegenkedem a férfiakat megérinteni, elfogadni a létezésüket. azt hiszem van bennem olyan érzés, hogy szeretnék ezen a kis bolygón az egyetlen hím lenni, és ezt nem tartom túl épületesnek. szeretnék ezen dolgozni, és azt éreztem, hogy örömmel szemlélem, ahogy Anikómat kényeztetik, szeretetet éreztem, amikor Gy. epret evett a combjáról például :-) P. mondta vasárnap, hogy olyan szeretne lenni hetven évesen, mint ő. ezzel valahogy én is így voltam, de gondolom, nem is csak mi ketten.
+a légzésgyakorlatok érzem, hogy sok gyakorlást igényelnek, egyedül is, nemhogy páros, hmmm. hogy is mondjam, gyakorlatok alkalmával. de remélem, lesz még pár év és begyakoroljuk és lesz részünk sziszegős-csaphörgős orgazmusokban. :-)
+a betekeredős gyakorlat szintén összehozta bennem a férfi és női oldalt, nem feszélyezett, ha egy férfi vállára hajtottam a fejem, laza tudtam lenni.
+elhatároztuk, hogy mi is ruhában fogunk gyakorolni először, ráérezni a ritmusára így biztosan könnyebb lesz, ugyanis mi a szeretkezéskor azt alakítottuk ki, hogy együtt lélegeztünk, azonos ütemben, nem ki-be módon. erre átállni sok gyakorlás kell...
+a nagykanál-kiskanál gyakorlat után nagyon nehéz volt visszatérni a földre, nagyon köszönöm M.-nek, aki mögöttem nagyon átszellemült hangokat sugárzott a fülembe, és annak is, aki előttem volt :.-)) köszönöm!!
+a második nap nehezen indult, rossz tantra tanuló voltam, a fiúnk esti bulija alatt lecsúszott vagy 4 sör, és kicsit fejfájós voltam reggel, de az előző nap élményei várakozással töltöttek el. az egy órás meditáció végén nagyon felkavart a férfi ősök tragédiája, amit magamban hordozok, kérem mindenki segítségét, akár ha csak egy percre is, hogy támogasson, hogy ezt a karmát letehessem a csasládunkról.
annyira kiüresedtem, hogy nem tudtam befogadni a szeretetet, sajnos, Anikómtól sem, de hozzám tett az élmény, remélem, nem voltam nagyon félelmetes nektek...
+ez alatt a meditáció alatt amikor a szellemlényünket vizualizáltuk, az egész világos kék fényben úszott, és Anikó rámterített lepedője-kendője pont ilyen színű volt.
+a gyakorlatok során valami öntudatlan irányító mindig azt irányította hozzám-mellém-mellénk, akire ott a leginkább szükségem volt, vagy akit leginkább el tudtam fogadni, vagy akire leginkább kiváncsi voltam. pl. a gyümölcsös csoportban pont azok voltak ott, akiket magamtól is választottam volna, de ezt ne vegye magára senki, aki nem ott volt, kérem, mert más alkalommal más adott felejthetetlen élményt... pl. a legelején a táncos két körben P. tánca nagyon megejtő volt, köszönöm!! :-)
+régóta nincs férfi baráti köröm, akikkel elmennék sörözni, vagy csak dumálni néha, és nem is éreztem ennek szükségét... de most azt érzem, nagyon szeretném még viszontlátni a férfi csoporttagokat,
kicsit ez is motivált önző módon a levél megírásában, hogy a kapcsolat lehetőségét biztosítsuk , ha másban is lenne olyan igény, hogy találkozzunk, beszélgessünk...
kaptam még jópár hete Anikótól egy önismereti tréningről, (ezt gondolom, ti is megkaptátok, ha nem, akkor itt olvashattok róla: http://tantralap.hu/atjaro-0 ) amire jelentkeztem is, utazónak, de útitársakra is szükség lesz, és főleg a tegnapi élményeim miatt azt érzem, jó lenne magam mellett tudni benneteket...
ja, és végül az antikváriumunkban szeretettel várlak bármikor titeket, ha erre sodródtok, nézzetek be, elég beszélgetni-ölelkezni is, nem reklámot csinálok az üzletnek, a címe 9. ker. Üllői út 79 a klinikáktól kicsit beljebb a belváros felé, az emil címem info@vonnegutantikvarium.com
most olvastam Évi levelét, jót mosolyogtam rajta. szóval, köszönöm nektek a hétvégét, ölelem mindnyájatokat, és Anikó (az én Anikóm :-) is puszil mindenkit!!!!
Namaste, puszi, ölelés meg minden.
Anikólaci
